Doktoranduszként a Kölni Egyetemen

Doktoranduszként a Kölni Egyetemen

Jogászként Németországban

2017. május 22. - Soma85

Jogász doktoranduszként utaztam ki, így úgy ildomos, ha arról is írok, milyen ott a jogi kar, a jogi oktatás színvonala, szisztémája - és úgy egyáltalán: Milyen jogásznak lenni Németországban?

Nos, hogy rögtön válaszoljak, magyar jogászként nem könnyű... De még német jogászként sem könnyű. Sőt, nehéz.

 

image_18.jpg

 

Vigyázat, a látszat csal: Napozó egyetemisták a Kölni Egyetem jogi karának épületrésze előtt

Az iszonyatos jogász túlképzés, ami nemcsak Magyarországon, hanem a világ számos országában egy óriási hiba volt a kétezres években, azt eredményezte, hogy bizony Németországban is nagyon nehéz a jogászoknak. Nem megnehezült a helyzetük a korábbiakhoz képest, hanem kifejezetten rossz karrier kilátási nehézségeik vannak.

A helyzetüket tetézi, hogy a jog különbözik az orvosi, az informatikus, vagy a mérnöki szakmáktól - a jogrendszer ugyanis minden országban más és más, így nem túl könnyű lelépni egy másik országba, ha az ember elakad a pályáján. Márpedig Magyarországon elég sok jogász van ezzel így, ugye...

Nos, ez abszolút érződik már az egyetemeken is, óriási a verseny, a diákok nagyon sokat tanulnak. Pedig az elvárások valamelyest alacsonyabbak, mint a legjobb magyar jogi egyetemeken (ELTE jogi kara pl.). Azonban a nagy verseny miatt mégis rendkívül sokat tanulnak a diákok, hiszen a cél nem a vizsga túlélése, hanem a minél jobb jegy elérése.

Erre Németországban a munkahelyi pályázatok szűrésénél óriási hangsúlyt helyeznek. 

Miben más?

Ami nagy különbség, hogy itt a vizsgák legnagyobb része úgynevezett Gutachtenstil-ben íródik: Vagyis a diákoknak nem bebiflázott jogszabály-szövegeket, hanem jogeseteket kell megoldaniuk. Elsőre tök jól hangzik, de valójában ennek is megvan az árnyoldala: a szakértői stílus nagyon sok esetben teljesen felesleges következtetésekből áll, gyakorlott jogászként sokszor teljes időfecsérlésnek látom. 

Egy-egy jogeset megoldása akár húsz (vagy több) oldalra is rúghat, ezzel szemben Magyarországon egyszerű logikai következtetéssel el lehet jutni a megfelelő jogszabály szakaszokig és az adott ügy jogi véleményezéséig.

A diákok idejének nagy részét ezeknek a jogeseteknek a begyakorlása emészti fel. 

Látványos különbség még mindig, hogy a legtöbb diák nagyon jól beszél nemcsak angolul, hanem még plusz valamely nyelven. Ennek oka nem feltétlenül a nagyobb szorgalomban keresendő, hanem abban, hogy sokan migrációs háttérrel rendelkeznek: orosz, vagy kelet-európai, esetleg dél-amerikai, stb. felmenőkkel. Ez pedig az idegennyelvtudás jelentőségét továbberősíti. 

Maga jogi oktatás rendszere is eltér kissé: Két fontos vizsga(szint) van, az egyik az első, a másik a második ún. Staatsexamen. Ezek nagyjából a magyar állam-, és szakvizsgának felelnek meg. Természetesen itt is kell gyakorlatot teljesíteni az utolsó szakvizsgák előtt, ha jól emlékszem, itt csak két évet. 

Nagyon különbség szintén, hogy aki talál munkát (!), az viszont vállalható fizetésért teszi azt, nagyjából 3-4 ezer forintot már gyakornokként is zsebre tehet (euróban). Nálunk ugye, rabszolga-munka van, az ügyvédjelöltek sok esetben csak minimálbéreket, 100 ezer forint körüli összegeket kapnak, a 150 feletti fizetések már kifejezetten jónak számítanak. No comment...

Ez a fizetésbeli különbség azért érezhető a tanárok hozzáállásán is, a nyugodtabb háttér azért biztosít egy nyugodtabb felkészülést is egyes tanároknak, ami nem utolsó szempont. 

Miben hasonló?

Természetesen itt sem mesterséges agyhullámok sugárzásával és a Halálcsillagról egyenes adásban, hologrammal közvetített előadásokkal oktatják a tárgyakat: Ugyanúgy kell elképzelni ezt, mint otthon. Előadótermek, előadók, hallgatók. 

Az órák olykor szintén nagyon unalmasak tudnak lenni, itt is van gyengébb-jobb oktató/előadó. 

Szintén látni, hogy a diákok sokszor nyugodtabbak, több a biztos családi háttérrel rendelkező egyetemista, ami nyilván a teljesítményre is pozitív hatással van. 

Ami a jogi kar könyvtárát illeti, ez mindenképpen nagyobb, mint az ELTE jogi karának könyvtára, meglehetősen sok szakkönyvvel -  bár kevésbé szép. (Nyilván az épület szépsége tekintetében nehéz felvenni a versenyt az ELTE jogi karával.)

Maga a jogi kar lényegében nincs egy külön épületben, nagyjából van egy külön szekciója, de egyébként nem elszeparált. 

A legszebb az egészben kétségtelenül a nagy füves placc a jogi kart is magában foglaló épületegyüttes előtt. Talán az egyik legnagyobb élmény ott elterülni a fűben tavasszal, nyáron, vagy egy napsütéses őszi napon. 

 

 

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://echtekolsche.blog.hu/api/trackback/id/tr7512533133

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása