Az ösztöndíjas szemeszter tapasztalatait összefoglalva a legfontosabbak a városról, az egyetemről, még inkább a külföldi egyetemistákról, a "lehetőségekről", a kinti életről, a gazdasági migrációról és mindenek előtt a nyelv tanulásáról. 

A legfontosabb talán, amiért a legtöbb egyetemista külföldi ösztöndíjat szeretne, természetesen elsősorban a nyelvtanulás. Hol lehet máshol jobban nyelvet tanulni, mint abban az országban, ahol az adott nyelvet beszélik? Ráadásul egy egyetemen!

Nos ez a feltevés igazolódik is egyfelől, meg nem is másfelől egy szemeszter esetében.

Nyilván rengeteget fejlődik az ember, de naív elvárásai senkinek ne legyenek!

Fél év alatt nagyjából egy, maximum két szintet lehet előre lépni. Tehát ha valaki mondjuk a hatos fokozaton (A1-től C2-ig) mondjuk B1, tehát a nyelvtudása gyenge középfok, akkor ne álmodozzon arról, hogy majd anyanyelvi szinten fog beszélni németül (vagy angolul, vagy spanyolul, vagy tadzsikul) egy szemeszter külföldi részképzés után.

És még ennek a fejlődésnek az elérése sem egyszerű akkor, ha valaki nem jár nyelvkurzusokra. Ilyen szempontból a Kölni Egyetem nagyon jó lehetőségeket nyújt, a nyelvi részlet kifejezetten az ösztöndíjas hallgatóknak több kurzust is indít - valamelyikkel a hallásértést, valamelyikkel az íráskészséget, valamelyikkel a gazdasági, az orvosi, vagy éppen a jogi szaknyelvet lehet erősíteni. A kurzusok színvonalasak. Én a Campus Mundival egy gazdasági nyelvi kurzust teljesítettem, ami nagyon hasznos volt. 

Ami problémát okoz a legtöbb külföldi "vendég"hallgatónak, hogy nagyon nehéz kapcsolatba kerülni rendes német egyetemistákkal. A legtöbb kurzuson más ösztöndíjasokkal vagyunk együtt, így az anyanyelviekkel nehéz beszédbe elegyedni. Márpedig a hallásértés, a gyors reakció és a kiejtés tekintetében ez nagyon-nagyon fontos lenne!

E tekintetben nagyon fontos, hogy lehetőleg olyan helyen legyél kollégista, ahol van közösségi élet, tehát össze vagy zárva szorosabban németekkel. Anélkül nagyon nehéz. 

Ami biztos, hogy a C2-es szintet, vagyis az idegen nyelvközegben teljes magabiztossággal elboldoguló ( igaz, nem anyanyelvi szintű) nyelvtudást elérni minimum egy év - középfokú tudásról. Van, akinek kicsit több, van, akinek kicsit kevesebb, de sok tanulás és gyakorlás mellett ez az átlagos idő, úgy gondolom. 

Ha valaki pedig csak kint ücsörög, valamennyit fog fejlődni, de tanulás nélkül - hiába az ösztöndíj - ne is álmodjon arról, hogy jelentősen fejlődjön a tudása. Tehát kint is tanulni kell és keresni kell a lehetőségeket a beszélgetésekre!

Szaknyelvi tudás tekintetében már jobb a helyzet, hiszen az ember kénytelen-kelletlen tárgyakat teljesíteni, az alapvető polgári jogi, büntetőjogi, vagy egyéb szakszavakat tehát kénytelen elsajátítani az ember. Ettől még nem leszel német jogász természetesen, de ezzel a tudással már szépen lehet dolgozgatni is. 

Ami az egyetemi életet illeti, e tekintetben is keresni kell a lehetőségeket. A más országokból érkező ösztöndíjasokkal sok mindent lehet csinálni, lehetnek közös programok, beszélgetések, viszont az egyetemen zajló diákéletbe már nehéz bekapcsolódni - ahhoz túl rövid az idő. 

Ami tényleg pozitív, hogy nagyon sok külföldivel megismerkedsz és rájöhetsz arra, hogy más országok, habitusok milyen értékeket rejtenek magukban. A brazilok társasági élete, jókedve, a grúzok kedvessége, tisztasága, a németek visszafogottsága, stb. Ezeket jó megismerni. 

Az viszont mindenképpen negatív, hogy sokan emiatt a keveredés miatt azért megfeledkeznek arról, hogy a saját kultúrájuk is képvisel értékeket. Amit védeni és értékelni kell. Igen, a magyart is. 

Köln ilyen tekintetben jó lehetőség, hiszen a városban nagyon sok náció él. Az elmúlt években rengeteg ember költözött át ide a világ különféle tájairól. Emberek, akik leginkább egy jobb életben reménykednek. Ez egy kicsit rideggé is teszi a várost, mert az látható-érezhető, hogy a legtöbben gazdasági okokból, tehát érdekekből jönnek.

Ami biztos, hogy ez sokáig nem tarthat, mert már így is vannak, akik nem találnak munkát. Ott sincs kolbászból a kerítés, ez a helyzet és egyre kevesebb a lehetőség. A hiányszakmák (orvos, informatikus, egy-egy mérnöki pálya, stb.) még futnak, még jöhetnek emberek jó fizetésekért, de azon túlmenően inkább csak rabszolga munka - minimálbérért. Ez is jobb sokaknak, mint a semmi, de ez már egy leszakadó, nehéz helyzetben levő réteg.

Ami a jogászokat illeti, nos, senkinek ne legyenek hiú elvárásai, ábrándjai. A magyar jogi diplomát/szakvizsgát nem fogadják el, így máris óriási hendikeppel indul itt kint egy jogász. EGyetlen dolog van, amivel behozhatja ezt a lemaradást, ez pedig a nyelvtudás, vagyis nagyon jól kell tudni mindenekelőtt angolul. Nagyon jól, nagyon-nagyon jól... MÉg a gazdasági területen is szintén fontos ez a nyelv...

.. egyéb területen viszont a német kell nagyon, nem elég az angol. (Legjobb kiindulópont, ha valaki mind a kettőt bírja, azzal még lehet valamit kezdeni itt.)

Összességében hasznos volt az itt eltöltött idő, jól ki lehet használni a külföldi félévet, én tényleg tudom ajánlani minden tanulmányi szinten. Viszont az is biztos, hogy ésszel kell kijönni és olyanok jöjjenek, akik a tanulmányi-szakmai lehetőségeket keresik - akik nem, azok hagyják meg a helyeket másoknak.